összecsendül
összecsendül tárgyatlan ige, (ritka) összecsöndül (választékos)
1. (hangutánzó) <Két v. több, rendsz. azonos anyagból való tárgy> egymáshoz ütődve kellemesen egybehangzó, csengő hangot ad. A poharak összecsendülnek. „Éljen Ulászló! Hunyadink is éljen!” | Rá zene zendül, kehely összecsendül. (Arany János)
2. (irodalomtudomány) <Két v. több rím, sorvég> a fülnek kellemesen egybehangzik.
összecsendülés; összecsendülő; összecsendült.
