összeaszik
összeaszik tárgyatlan ige
1. <Növény, termés> éltető nedvét, nedvességét vesztve összezsugorodik; összeszárad. Összeaszik az alma bőre, a gyümölcs, a szőlőszem.
2. <Test, testrész> aszottá válva összehúzódik, összetöpörödik. Az arca összeaszott.
összeaszott.
