összeáll
összeáll tárgyatlan ige
1. (kissé bizalmas) <Két v. több ember> vhol együttesen v. csoportosan, vhová gyűlve megáll. Összeállnak a sarkon beszélgetni. || a. Alakulatba tömörül, vmilyen rendbe, formába áll. No, fiúk, álljatok össze! S összeálltak indulásra készen Az ujoncok falu közepében. (Petőfi Sándor)
2. (kissé bizalmas) <Két v. több ember> vmilyen célra összefog, társul, szövetkezik. Összeáll vmibe: ily módon vmely csoportot alkot. A falu parasztjai összeálltak, és termelőszövetkezetet alakítottak. Néhány gyermek összeállt, és csinált egy csapatot. Nyolcan-tízen összeállnak és sportolnak. Amit száz sem bir külön, Ha összeáll kettő, terhére sincs. (Vörösmarty Mihály) Nekünk nem telik aratógépeket venni, még ha öten-hatan összeállnánk is. (Jókai Mór) [A cséplőgépet] egy ember nem szokta meg venni. Öten-hatan állnak össze, hogy egyet megvehessenek. (Tömörkény István) || a. <Csoport, testület> létrejön azáltal, hogy tagjai társulnak, ill. együtt vannak, v. hogy tagjait kijelölik, összeállítják. Összeállt már a csapat? Még nem állt össze az új bizottság.
3. (kissé bizalmas, rendsz. rosszalló) Magát lealacsonyítva szövetkezik, barátkozik, együttműködik vkivel. Ne állj össze ilyen emberekkel! Legény létedre csak nem állsz össze gyerekekkel játszani? || a. <Férfi és nő, ill. férfi nővel v. nő férfival> házasságkötés nélkül közös háztartásba költözik. Nem esküdtek meg, csak összeálltak. Képzeld … az a semmirevaló … mit tett – összeállott Várynéval. (Tolnai Lajos) Kristóf vitéz … a szatócsnéval állt volt össze a múlt hónapban. (Mikszáth Kálmán) || b. (rosszalló) <Nő férfival, férfi nővel> házasságon kívüli nemi viszonyt kezd. Lidi, az a kis pesztonka … Összeállt az mindenkivel. Ha borért, sörért szalasztották, a kapualjban ölelkezett. (Kosztolányi Dezső) || c. (ritka) Összeáll vkivel: nekiáll, nekikészül, hogy vkivel vmit kezdjen. Még összeáll velem verekedni.
4. (kissé bizalmas) <Folyékony, kocsonyás v. laza anyag> sűrűvé v. szilárddá, keménnyé válik. Összeáll a cement, a lekvár, a rántás, a tészta, a sár, a zselé. A sok kiomlott, sűrű, keserű Vér összeállt a fájó földeken. (Tóth Árpád) || a. Vmi összeáll: vmely anyagnak több darabja, részecskéje szorosan egymáshoz tapad. Főzés közben kavarni kell a kását, különben összeáll. Mikor a nyers lucfenyőt fűrészelik, akkor jól összeáll a pora. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben is) <Részekből álló, összetevődő dolog> egésszé válik azáltal, hogy részei a kellő rendben illeszkednek egymáshoz, a kellő arányba és viszonyba kerülnek egymással. Vmi összeáll vmiből. A molekula atomokból áll össze. A kötetet meg kell szerkeszteni, nem áll össze magától. || a. (átvitt értelemben is) Összeáll vmivé: <több rész> ilyen módon vmely egésszé egyesül. A hidrogén, szén, oxigén atomjai különféle szerves molekulákká állnak össze. A versek kerek ciklussá álltak össze.
6. (ritka) <Két v. több dolog> úgy áll, olyan helyzetű, hogy részeik egy közös pont felé mutatnak. Éllel áll össze. Az ujjai összeállnak. Három ujja összeáll, Mint [= amint] a kövecskét fogni megszoká. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
összeállás; összeálló; összeállott v. összeállt.
