ősmagyar
ősmagyar főnév és melléknév
I. főnév
1. (rendsz. többes számban) A magyar állam megalapítása (kb. az i. sz. 1000. év) előtt élő magyar. Az ősmagyarok törzsi szervezete.
2. (ritka, nyelvtudomány) Az ugor egység felbomlásától, körülbelül az i. e. IV–V. századtól kb. az i. sz. 1000-ig terjedő korszak magyar nyelve. Az ősmagyar nyelv hangrendszere.
II. melléknév
1. Az ősmagyarokhoz tartozó, közülük való. Ősmagyar harcos, vitéz. || a. Az ősmagyarok korából való, azzal kapcsolatos, rá emlékeztető. Ősmagyar szokás, rege. Verecke híres útján jöttem én, Fülembe még ősmagyar dal rivall. (Ady Endre)
2. Ősrégi magyar szokás, divat, ízlés stb. szerint való. [Simonyi huszárezrede] bevonult hosszú diadalútjáról, elül harminckét lovas zenésze, ősmagyar kacagányokban, gazdag arany sujtásokkal. (Jókai Mór)
3. (nyelvtudomány) Az ősmagyarhoz (I. 2.) tartozó, arra vonatkozó, azt illető. Ősmagyar kor(szak), nyelv; ősmagyar hangrendszer.
ősmagyarság.
