őslakó
őslakó főnév
1. (csak többes számban) Vminek (az) őslakói: <a történelem, a hagyomány v. a monda szerint> vmely földrésznek, országnak, vidéknek legrégibb lakói. Afrika őslakói.
2. Az a személy, aki vmely helyen annak alapításakor, keletkezésekor megtelepedett. A város őslakói bányászok voltak. Én is a telep őslakója vagyok. || a. (rendsz. csak többes számban) (ritka, irodalmi nyelvben) Vmely helyen korábban lakó személy. Az őslakók, egy vén szolgán kivül, Mind, mind régen a földben nyugszanak. (Tompa Mihály) E templomnak csak egy harangja van, és az is régen meghasadt. Nem többet érne-e a poharak csengésénél, ha ez a harang csengne ismét oly tisztán, ahogy azt e helység őslakói hallák …? (Jókai Mór) || b. (bizalmas) Olyan személy, aki születésétől fogva ugyanabban a községben, városrészben lakik. Budai, ferencvárosi őslakó.
