őskor
őskor főnév
1. (történettudomány) <Az emberiség történetében> az ókort megelőző, legrégibb kor, amelyről írásos emlékek nincsenek. Az őskor tárgyi emlékei. A királyok az őskor kegyetlen és ravasz törzsfőnökei, azok személyes bátorsága s olykor értelmessége nélkül. (Móra Ferenc) || a. (történettudomány) <Az egyes népek, vidékek történetében> az a korszak, amelyről még nincsenek írásos feljegyzések. A magyarság őskora.
2. (irodalmi nyelvben v. túlzó) Igen régi kor. Néma borongással megy az őskor lelke, fölötted, | Cserhalom! (Vörösmarty Mihály) Borzasztó, micsoda hibákat csinált a kormányzat, mikor megengedte a tanyatelepüléseket. Szétforgácsolta az erőket, s valósággal visszataszította a népet az őskorba. (Móricz Zsigmond)
3. (földtan) <A Föld és a földi élet történetében> az ókort megelőző legrégibb és leghosszabb korszak. Az őskorból származó leletek, maradványok.
4. (sajtónyelvi) <Valaminek a fejlődésében> a legkezdetibb, legkezdetlegesebb szakasz. A könyvnyomtatás, a labdarúgás, a repülés őskora.
őskorú.
