ősfoglalkozás
ősfoglalkozás főnév (főként többes számban) (történettudomány, néprajz)
<Ősközösségi társadalomban élő népeknél> az a tevékenység, amelynek során a természet kész javait az emberi szükségletek (táplálkozás, ruházkodás) céljára megszerzik. A gyűjtögetés, a halászat, a vadászat ősfoglalkozások.
ősfoglalkozási; ősfoglalkozású.
