örvös
örvös melléknév -en [e] örves [e]
1. (ritka) Örvvel (1) ellátott. Örvös kutya. Mint a farkas, mely juhakolba ereszkedik, öl, dúl, | … de örvös ebek várják ordítva, közelget | A boszuló Pásztor. (Vörösmarty Mihály) Az udvar közepén … egy kövér, izmos, örvös eb fekszik. (Jókai Mór) || a. (történettudomány) Örvös buzogány: kiálló szögecsekkel ellátott b. Viddin … a bús mérges atyát … gyakran megsérti; de nyomban | Éri Lehel, s örvös buzogányát rázva keményen | Verdesi melléhez. (Vörösmarty Mihály) Zúdítá Etele örves buzogányát. (Arany János)
2. (állattan) Olyan <állat>, melynek nyakán v. mellén örv (2) van. Örvös fácán, galamb, gerlice, gyík, rigó; örvös lúd: olyan l., melynek feje, nyaka fekete, hasa fehér, többi része hamuszürke; örvös medve: Közép- és Dél-Ázsiában élő, sima, fekete szőrű m.
3. (növénytan) Örvös levél: a szár egy csomóján eredő több levél egyike. A szagos mügének örvös levelei vannak.
örvösség.
