örv
örv főnév -et, -e [e, e]
1. Nyakörv (1) <a kutya nyakán>. A fenyéren egy hosszú, fehér tömeg közeledett …: a komondorcsorda … A vezetőjük borjúnyi nagy dög volt, a nyakán szeges örvvel. (Jókai Mór) Változott a főügyész, a rokon az nem változott. A főügyész rokona szállít ezután is. Más a kutya de az örve ugyanaz. (Móricz Zsigmond)
2. (állattan) <Madarak, gyíkok és egyes emlősök nyakán> gallérszerűen körbe futó színes csík v. sáv, ill. pikkelyes képződmény.
3. (főleg ragos v. névutós alakban) (átvitt értelemben, választékos, rosszalló) Vminek az örvén; vminek az örve alatt: vmely elítélendő cselekvés, magatartás valódi mozgatójának elleplezésére v. igazolására alkalmas, önmagában helyes, erkölcsös, jogos tény, körülmény, eljárás látszatával, ürügyével. A jószándék örve alatt. A vallásosság örve alatt. Érdeklődőnek tüntette fel magát, ennek örve alatt kifosztotta a lakást. A barátság örvén elcsábította az asszonyt. György … Másfelől örül, hogy gyilkos a testvére … Most ravasz szándékát, melynek úta görbe, Eltakarja törvény és igazság örve. (Arany János) Az útrendezés örve alatt egy pár száz öl fát eladott a parkomból. (Jókai Mór)
4. (tájszó) Hosszúkás vaskarika, amellyel a kasza pengéjét a kasza nyelére erősítik.
Szóösszetétel(ek): nyakörv.
örvöz.
