őrs
őrs [ő v. ö] főnév -öt, -e [e]
1. (katonaság) Több fegyveres katonából álló őrség (1a, 2). → Tábori őrs; őrsöket állít ki; felváltja az őrsöt. Megvallatám az őrsöt: mind olyan mint a vak. (Arany János)
2. (katonaság) Az a hely, ahol az ilyen őrség áll. Elment az őrsre. Eközbe Lajoshoz hajtanak egy kémet | … Maga jött, úgy fogták a végbeli őrsön. (Arany János) A várkapunál két egyenruhás nemzetőr áll az őrsön. (Jókai Mór)
3. (katonaság, hivatalos) A rendőrségnek, határőrségnek szervezetileg legkisebb, rendsz. csak néhány főből álló egysége. Az őrs parancsot kapott, hogy a gyanús személyeket igazoltassa. || a. (katonaság, hivatalos) Ennek szolgálati épülete v. helyisége. Az esetet jelentette az őrsön.
4. Némely ifjúsági szervezetnek, ma az úttörő mozgalomnak legkisebb, néhány főből álló szervezeti egysége. Több őrs egy rajt alkot.
Szóösszetétel(ek): 1. őrsszabályzat; 2. csendőrőrs; előőrs; rendőrőrs; úttörőőrs.
őrsi.
