örömteli
örömteli melléknév (irodalmi nyelvben)
1. Nagy örömet érző, nagy örömben, boldogságban úszó. Örömteli lélek, szív. És csendes a ház, az örömteli lak … (Vörösmarty Mihály) || a. Olyan <idő, időszak>, amely tele van örömmel; örömökben bővelkedő; örömöt ígérő. Örömteli ifjúság, kor. Ha Vilma eszembe jutott, csak nyájas, örömteli jövő állt képzetem előtt. (Eötvös József)
2. Nagy örömet éreztető, nagy örömre valló <megnyilvánulás>. Örömteli lelkesedés, mosoly. S ha ajkam örömteli vég szava zendül, Hadd nyelje el azt az acéli zörej. (Petőfi Sándor) A földön még mindig akadtak vándormadarak, akik … visszafütyültek a késő őszi szélnek, … a hitvány bokrocskákat oly örömtelien látogató cinkéknek. (Krúdy Gyula)
