örömittas
örömittas [m-i] melléknév -an (választékos)
1. Olyan <személy>, aki azt sem tudja, hova legyen örömében; örömmel teli, örömtől mámoros. Örömittas anyák, katonák.
2. Ilyen személyre jellemző, rá valló, hozzá tartozó. Örömittas hang, ujjongás. Örömittasan siettem visszafelé. (Katona József) Ohó! kiáltám örömittasan. Ez sokat megfejt, ha nem is mindent. (Mikszáth Kálmán) || a. Örömittas szem: belső örömet sugárzó sz. A rektorné …, örömittas szemekkel nézte fiát. (Eötvös József)
örömittasság.
