örömest
örömest [e] határozószó (-ebb) [e] (népies v. kissé választékos)
Vminek a megtételére szíves készséget érezve, tanúsítva; nagyon szívesen. <Nyomósítva:> Édes-örömest, kész-örömest, szíves-örömest. Örömest elfogadnám. Örömest elmegyek veled. Örömest tanulok. Örömest állok rendelkezésedre. Vele örömestebb vagyok. Legörömestebb a hegyek közé menne. [A fejedelem] örömest el akarná titkolni nyavalyáját. (Mikes Kelemen) Tudod, Jancsi szívem, örömest kimennék, | Ha a mosással oly igen nem sietnék. (Petőfi Sándor)
