örökség
örökség főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. (jogtudomány) Az örökös(öke)t megillető hagyaték, ill. annak egy-egy örökösre eső része. Apai, anyai, törvényes örökség; csekély, nagy, hatalmas örökség. Mennyi az örökség? Szép (nagy stb.) örökség néz vkire; vmilyen örökség száll, vár vkire; az örökségből kirekeszt, kizár vkit. Örökségéből egy kis szőlőt vett. Pereskedik örökségéért. Egy házacska maradt rá örökségnek v. örökségül. Az örökösök civódnak, marakodnak, összevesznek az örökségen. A testvérek békésen megosztoztak az örökségen. Átveszi, elkölti, elprédálja örökségét. Nem hagyott sok marhát, földet és kincseket, Nem az örökségen civódó gyermeket. (Arany János) Kertem alatt jár az ellenségem, Rontja-bontja Ősi örökségem, | Gyilkos Körös! fogát feni rája. (Kiss József) Álmodott örökségről, álmodott régi nagy pörökről, amelyeket megnyert. (Krúdy Gyula) || a. Hagyaték (1). Nagy örökség maradt utána. Felbecsülték az örökséget. Most Buda országol (mert ő vala közbül) | Atyja örökségén három fia közzül. (Arany János) || b. (népies, régies) Ingatlan vagyon, birtok, többnyire föld. Derék örökség.
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, választékos) Szellemi, irodalmi hagyaték, hagyomány. 1848 öröksége; a humor mikszáthi öröksége.
3. (átvitt értelemben) Olyan szokás, testi v. lelki adottság, tulajdonság, foglalkozás, betegség, amelyet vki felmenő ági hozzátartozóitól örökölt (2–3). Szemének színe anyai örökség. Haja apai örökség. Idegessége, tüdőbaja családi örökség. Apám is bakó volt … Úgy maradt rám a „mesterség” örökségül. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, sajtónyelvi, néha rosszalló) Vmely előző kor(szak)ból, rendszerből, állapotból fennmaradt sajátság, szokás, elv, rendsz. vmely káros, terhes maradvány. A sovinizmus a múlt öröksége. El kell tüntetnünk a személyi kultusz káros örökségét. A háború örökségül hagyta ránk a lelki elvadultságot. || b. (átvitt értelemben, bizalmas) Olyan személy, dolog akit, amelyet vkinek át kell vennie, át kell vállalnia anélkül, hogy maga választotta v. akarta volna. Örökségként v. örökségül kap, nyer vkit, vmit. Az adósságot örökségként kapták az üzlettel. Az öreg szakácsnét örökségként átvették.
4. (elavult) Örökkévalóság (1). Ez idők az örökségbe, Mint a vizek a mélységbe, Lefolytanak. (Kisfaludy Sándor) Három rövid év … perc … A boldogságnak; de maró bánatnak örökség. (Vörösmarty Mihály)
Szóösszetétel(ek): örökséghajhászás; örökségleső; örökségvadász; örökségvétel; örökség-visszautasítás.
örökségi.
