örökös [2]
örökös [2] főnév és melléknév
I. főnév -t, -ök, -e [e]
1. Vmely hagyatékból örökséghez jutó, ebben részesedő személy. Általános örökös: az a (természetes v. jogi) személy, aki a teljes örökséget kapja; egyetlen, oldalági, törvényes örökös. A ház az örökösökre maradt. Örökösévé tesz vkit. Tégedet teszlek meg általános örökösömnek. (Jókai Mór) || a. (tréfás) Vkinek gyermeke.
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) Vminek eredményeit, feladatait, tevékenységét öröklő, ill. folytató személy, mozgalom, szervezet. A 48-as hősök évszázados szabadságküzdelem örökösei voltak. Forradalmi osztályunk haladó eszmék örököse. Nagyon ügyes fiú, hivatalom leendő örököse. (Csiky Gergely)
II. melléknév (történettudomány) Vmely méltóságot öröklés útján betöltő <személy>. Örökös főrend, király. || a. (történettudomány) Örökös tartomány: öröklés jogán birtokolt és nem meghódított v. megvásárolt t. Szorosan ragaszkodunk az ország alkotmányos önállásához, s ennélfogva az örökös tartományok irányában sem ismerünk el semmi … szorosabb kapcsolatot. (Deák Ferenc) Ezek a kis örökös tartományok élték a saját rendeltetésüknek megfelelő életet, s az óriási nagy Magyarország mozdulatlanul asszisztált. (Móricz Zsigmond)
örökösi; örökösség.
