örökkévaló
örökkévaló melléknév és főnév
I. melléknév
1. (vallásügy) Olyan, aki, ami <a vallás tanítása szerint> örökké (1) él, létezik. Az örökkévaló atya, Isten. || a. (irodalmi nyelvben) Örökké (1) tartó; örök. Átélném én egy perc alatt Az örökkévaló időt … (Vajda János)
2. (választékos, néha túlzó) Örökké (1a), a történelemben mindig fennmaradó. Shakespeare,Homér lángszellemének | Kincsei örökkévalók. (Vajda János)
3. (választékos, túlzó) Nagyon sokáig tartó, véget érni nem akaró. Örökkévaló gondok, kínok. Örökkévaló időnek tűnt fel előttem, amíg a 36-osig tudtam botorkálni. (Kuncz Aladár)
II. főnév -t, -ja (csak egyes számban) (vallásügy) Az örökkévaló: Isten.
