örök
örök melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév
1. (filozófia is) Olyan, aminek időben nincs kezdete és vége, ami nem teremthető és nem semmisíthető meg. Örök természeti törvények. Minden örök mozgásban, változásban van. Az anyag, a természet örök, végtelen és határtalan. A mozgás az anyag örök létezési formája. Az örök idő halk lépte kopog. (Vajda János) Mi vagy? Ne szégyeld: örök változás! (Szabó Lőrinc)
2. Megszakítás nélkül, folytonosan tartó, állandó. Örök tavasz, nyár; örök virágzás; az örök hó és jég határa; az örök hó → hazája. Országomat örök nyár kedveli. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Örök tavasz, örök forradalom, Oh, ékeskedjél, mindig ékesebben. (Ady Endre)
3. (filozófia, választékos) <Az idealista filozófia téves tanítása szerint> olyan, ami a jelenségek változásától független. Örök emberi: <idealista felfogás szerint> olyan, ami az emberre a történelmi fejlődéstől függetlenül, annak minden fokán egyaránt jellemző; örök igazság, szépség. Nemzet ily naggyá sosem tesz, Csak az eszme, mely örök. (Reviczky Gyula) || a. (vallásügy) <Állandó szókapcsolatokban.> Örök üdvösség: túlvilági üdvösség; örök álom ←; örök álmát ← alussza; örök álomra hunyja le (→ lehuny) a szemét; az örök békesség ←; örök élet: öröklét; örök haza ←; örök nyugovóra ← tér; → átadták az örök nyugalomnak; az örök szenvedés ←; ráborult az örök csend ←; az örök csend ← honába távozott; az örök világosság ←; az örök világosság → fényeskedjék neki.
4. (túlzó) Vmely időponttól az emberiség életének a végéig tartó. Örök béke, dicsőség, emlékezet, érdem, hírnév; örök időkre: örökké. Örök virágzás sorsa már az enyém, Hiába törnek életemre. (Ady Endre) || a. (választékos) Örök becsű: olyan <szellemi, művészi alkotás>, amelyet vmely közösség, a társadalom igen nagyra becsül, minden időkre szóló, múlhatatlan értékűnek tekint. Örök becsű alkotás, festmény, írásmű. || b. (választékos) Az örök város: Róma.
5. (gyak. túlzó) Egy életre szóló, vkinek az élete végéig tartó; sírig tartó. Örök barátságot köt vkivel; örök hálára kötelez vkit v. örök hálával tartozik vkinek; (gyermeknyelv, tréfás) örök harag: haragszom rád, nem játszom, nem beszélek, nem törődöm veled; örök hűséget ← esküszik. Elmentem utolszor, szemrehányást tenni, S egy-két hideg szóval örök búcsut venni. (Gyulai Pál) || a. Örök életére: élete végéig; egész életére. Örök életére szerencsétlenné tesz vkit. || b. (hivatalos) Örök áron: úgy, hogy a megállapított árért tulajdonába megy át.
6. (túlzó) Folytonosan ismétlődő, vkinek az életét betöltő; örökös. Örök panasz, veszekedés az életük. Örök törődés naptok, éjetek, Csak hogy szükecskén megélhessetek. (Petőfi Sándor) || a. (ritka, túlzó) Olyan <tevékenység, cselekvés>, amelyet vki gyakran szokott végezni; örökös. Örök fúrás-faragásban telik el az élete. Gyakran láttam, hogy öreganyám fölkelt néha örök kötése mellől. (Jókai Mór) || b. (ritka, túlzó) Olyan <tárgy>, amelyet állandóan használ vki, amelytől nem akar megválni. Már csak menjünk be innen, szólt … Boros uram, az örök pipával agyarai között. (Jókai Mór)
7. (ritka, túlzó) Olyan <szerkezet, eszköz>, amelynek élettartama, használhatósága a szokottnál hosszabb időre terjed. Örök irón; örök naptár ←.
8. (régies) Örökségbe kapott; örökölt. Örök földed tehát semmi sincs. (Tolnai Lajos)
II. főnév -öt, -e [e] v. (irodalmi nyelvben) -je [e]
1. (régies, választékos) Örökség (1), örökségbe kapott vagyon, vkinek a jussa. Vkinek, vminek az örökébe → lép; örökül hagy vkire vmit; örökül jut, marad vkire vmi; örökül kap vmit. S György azon van … Hogyan zárhatná ki öccsét örökéből, Hogy tagadhatná ki a nemzetségéből. (Arany János) Aranykötésű imakönyvet Hagyott rám örökül anyám. (Reviczky Gyula) Koldus létemre a nagy mecénás örökébe mertem ülni. (Kuncz Aladár) || a. Örökbe(n): a) örökségként; örökbe ad, hagy vkinek vmit; örökbe kap, vesz vkitől vmit; örökbe száll vkire vmi; örökbe(n) marad vkire vmi. A zászló ránk örökbe maradt. (Arany János); b) örök (I. 5) tulajdonként. Neked adom örökbe. c) eltartásra és örökösként <magához vesz v. magánál tart vkit, ill. így van, marad vki vkinél>. Örökben tart vki vkit; örökbe → fogad; be → vesz; örökben marad v. van vkinél. Ön mint szegény árvát örökbe vett. (Szigligeti Ede) Arra gondolt, hogy egy szerény becsületes leányzót vesz örökbe. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, választékos) Örökségül hagyott emlék, tanulság, az utódokat is kötelező feladat. Negyvennyolc öröke. Négy szócskát üzenek, vésd jól kebeledbe, s fiadnak Hagyd őrökül ha kihúnysz: A haza minden előtt. (Kölcsey Ferenc) Ujra vesztének rohan, Eliszonyodva a jövőtül, Amelynek ily örökje van. (Vajda János)
III. (határozószó-szerűen) (költői) Örökké, mindig. Én mindig úgy keringtem, Mint bokszoló a ringben, Örök gyanakodón. (Tóth Árpád)
Szóösszetétel(ek): örökadományozás; örökalvó; örökbér; örökbérlet; örökbérlő; örökégő; örökfiatal; örökhagyás; örökjáradék; örökmegváltás.
