őrködik
őrködik tf ige -tem [e] -ött, -jék (-jön)
1. Őrként teljesít szolgálatot vhol. A rendőr kint őrködik az utcán. Az őrszem az erdő szélén őrködött. A Sándor-bástyán … magas volt a töltés … Gergely maga is itt őrködött. (Gárdonyi Géza) || a. Féltő gonddal vigyáz vkire, vmire. Őrködném arany álmaidnál S elringatnálak csöndesen. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben, sajtónyelvi) Őrködik vmin v. vmi felett: körültekintő figyelemmel ügyel, gondol vmire. Őrködjünk nyelvünk tisztaságán! Az ősz fejű direktor … ezredes módjára őrködött tisztjei hírnevén. (Krúdy Gyula)
őrködés; őrködő.
