őrjárat
őrjárat főnév
1. <Fegyveres alakulatok tagjaiból álló> olyan kis létszámú, alkalmi kötelék, amely meghatározott útvonalon járva, biztosító, ellenőrző, rendfenntartó feladatot lát el. Katonai, rendőri őrjárat. Az őrjárat két gyanús személyt kísért be. A tatár őrjárat halad végig a parton. (Jókai Mór)
2. Ennek szolgálata. Őrjáratba megy; őrjáratot lát el; őrjáratot tart.
őrjárati.
