őrizet
őrizet [e] főnév -et, -e [ë, e] (többes számban ritka)
1. Az a ténykedés, hogy vki őriz (1–3) vkit; őrzés, vigyázás. Vkinek az őrizetére bíz vmit, vkit. || a. Annak az állapota, helyzete, akit, amit őriznek; felügyelet. → Biztonsági őrizet; → soros őrizet; őrizet alatt v. őrizetben van; erős őrizet alatt tart vmit, vkit. A női erszény és retikül is, mely azelőtt gyakran vadon hevert, a leglehetetlenebb helyeken, szoros őrizet alá került. (Babits Mihály) || b. (hivatalos) Vmely bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható személynek a nyomozó (rendőri) hatóságok által személyes szabadságától ideiglenes, meghatározott rövid ideig tartó megfosztása. Házi, katonai, rendőri őrizet; őrizetbe vesz v. őrizet alá helyez vkit: <nyomozó hatóság, rendőrség, karhatalmi szerv bűncselekmény gyanújával> a törvényben meghatározott rövid ideig személyes szabadságától megfoszt és fogva tart vkit. Őrizet alatt áll: őrizetbe vették; őrizetben van. A rendőrség hat piaci árust őrizetbe vett. Négy embert vett őrizetbe a rendőrség. (Hunyady Sándor)
2. (hivatalos) Rendőri v. más (fegyveres) karhatalmi szerv, amely vkit, vmit őriz; őrszemélyzet, őrség. Erős őrizettel kísérték a börtönbe. A vádlottat be kell küldenünk a megyeházához, s pedig jó őrizet alatt, nehogy … őt az igazság kezei közül kiszabadítsák. (Eötvös József) || a. (régies) Katonai őrszemélyzet, kül. várőrség. Vajda riad, béront … A fő cinkosokat mind vágatja agyon, A többit ujonnan esketi nagy hittel, S rakja meg a várost magyar őrizettel. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): védőőrizet.
őrizeti.
