öregbít
öregbít [e] tárgyas ige -ett, -sen; -eni [ë, ë, e] (régies)
Vmit gyarapít, mértékét, hatékonyságát növeli. Könyörögtünk untig, de a bőjt, az éhség Csak öregbíté a pestis dühöngését. (Arany János) Dani még mindig a naiv játékos maradt, aki egyszerűen felborítja a lapokat, nem öregbíti izgalmát azzal, hogy lassan csúsztassa ki egyiket a másik mögül. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Öregbít vmit: vkinek v. vminek a hír(nev)ét, dicsőségét, tekintélyét jelentősen (meg)növeli. [Munkám] dicső nemzetemnek dicsőségét öregbíti. (Csokonai Vitéz Mihály)
öregbítés; öregbítő.
