ördöngös
ördöngös [ö-ö-ö v. ö-ö-ő] melléknév és főnév
I. melléknév -en, -ebb [e, e]
1. (régies) Olyan <személy, akit <babonás hit szerint> az ördög megszállt és hatalmában tart. Ördöngös ember. || a. (régies) Ördögi, gonosz tetteket végrehajtó, cselszövényeket, titokzatos varázslatokat, mesterkedéseket űző <személy>. Ördöngös asszony, boszorkány.
2. (népies, régies) Rejtélyes, babonás, varázserejű. Mennyi ocsmány szitkot, átkot monda rája | … álnok mostohája! | Istent is káromló, ördöngös szavakat. (Arany János)
3. (átvitt értelemben) Csavaros eszű, furfangos, nagyon ügyes <személy>, aki sok mindenhez ért, s mindenkin kifog. Ördöngös diák, fickó. Ismerlek, ördöngös csendbiztos, és nem hiszek neked. (Mikszáth Kálmán) Csak mosolyogni tudott álmában is az ember, ha e régi, ördöngös fickó tréfái eszébe jutottak. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben) Ilyen személyre valló, jellemző; rendkívüli, varázslatos, boszorkányos. Ördöngös gyorsaság, ügyesség. A csatár ördöngös cselekkel tört át a védelmen. || b. (átvitt értelemben, népies) Nagy furfanggal, ügyességgel kieszelt, elkészített <dolog, tárgy, eszköz>, amelynek szerkezete, működése meghökkentően, szinte rejtélyesen ötletes. Ördöngös találmány. Ördöngös egy masina! Amerikát látott ember nem jön egyhamar zavarba. Vele voltak mindenféle ördöngös készülékei, amikkel… a puszta szigeten is tud magának lakomát csapni. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ök, -e [e] (vallásügy is, régies) Az ördög által megszállt, üldözött, zaklatott, ördöngös (I. 1) személy. A jámbor … nem győzi a keresztet hányni magára; azt hiszi, ördöngösökkel van dolga. (Jókai Mór) || a. (elavult) Varázsló, boszorkány, bűvész.
