ördögi
ördögi melléknév -en [e], -bb v. (-ebb) [e]
1. Ördöghöz (I. 1) hasonló <személy>; olyan, akiben nagy gonoszság ravaszsággal párosul. Ördögi nő. Cynthia! ön valóban egy ördögi némber. (Jókai Mór)
2. Ilyen emberre jellemző, ilyen emberre valló <külső>. Ördögi arc, tekintet.
3. Ördöghöz illő, vkinek az ártalmára, elvesztésére törő, igen ravasz és gonosz <szándék, gondolat, tett>. Ördögi gonoszság, ötlet, praktika, terv; ördögi tett. Ördögi gondolat támadt a spanyol vezérek lelkében a patrióták kiirtására. (Jókai Mór) A női szörnyeteg, akit az anyai érzés megtisztított, visszaesik eredeti alakjába, és ördögi bosszút akar állni. (Ambrus Zoltán)
4. Kárörvendően gúnyos. Ördögi kacaj, nevetés, vigyor. Ördögi mosoly rángatódzott a közjegyző úr fakó, cserepes ajkain. (Tolnai Lajos)
5. Az emberre veszedelmet, bajt hozó. Ördögi gépezet; ördögi művészet ←; ördögi találmány.
6. (túlzó) Hihetetlenül nagy. Ördögi gyorsaság, sebesség, szerencse.
ördögies.
