öntvény
öntvény főnév -t, -ek, -e [ë, e] (kohászat)
1. Az öntőformában a kívánt alakban megszilárdult fém v. egyéb anyag; tuskó. → Kovácsolható öntvény; tömör öntvény. Az öntvény további megmunkálásra vár.
2. Fémből, fémek ötvözetéből v. egyéb anyagból öntés útján készített gyártmány, tárgy, alkatrész.
Szóösszetétel(ek): 1. öntvényforma; öntvényhólyag; öntvénynegatív; öntvényvarrat; öntvényzománcozás; 2. gipszöntvény; szürkeöntvény.
