öntudatos
öntudatos melléknév -an, -abb
1. Olyan <személy>, akinek öntudata (3) van. Az ember öntudatos lény. Öntudatosan cselekszik.
2. Olyan <személy>, aki tudatában van saját mivoltának, értékének; biztos fellépésű, határozott magatartású, önérzetes. Öntudatos kis kölyök! Öntudatosan beszél, viselkedik. Az újabb mozgalomnak emberei mindenekelőtt öntudatos emberek. (Vas Gereben) Még nem voltak öntudatos pincérek …, hanem a pikoló és az ételhordó közé esett rangjuk. (Kuncz Aladár)
3. (politika) Olyan <személy>, aki osztályhelyzetét és ebből adódó feladatait felismerve tudatosan s tevékenyen részt vesz osztályának harcaiban. Öntudatos kommunista, munkás. Öntudatos munkás, amig él, nem tör soha sztrájkot! (József Attila)
4. Öntudatos (2–3) személyre jellemző. Öntudatos magatartás, mosoly, viselkedés. Képének szabályos vonásain valami … öntudatos nyugalom látszék. (Jókai Mór)
