öntudatlan
öntudatlan melléknév és határozószó
I. melléknév -ul, -abb
1. (irodalmi nyelvben) Megnyilvánulásaiban önmagát tudatosan nem korlátozó; tudattalan. Tizenhat éves korában … a lélek még öntudatlan, a legelső benyomásokat könnyen felfogó. (Jókai Mór) A gimnáziummal zárul az első öntudatlan, boldog fiatalság. (Kosztolányi Dezső)
2. Olyan <személy>, aki nem tud magáról, aki öntudaton kívüli, eszméletlen állapotban van. Ájult, öntudatlan ember. Három napig feküdt magas lázban, teljesen öntudatlanul.
3. (főleg módhatározóként) Akarat, szándék, tudatosság nélkül való; csak megszokásból v. begyakorlottságból eredő; önkéntelen. Öntudatlan megnyilatkozás, mozdulat; öntudatlanul szívéhez kapott. Öntudatlan bűbájával Rabjáúl tartott oldalán. (Ady Endre) Ha ez a szó jutott eszembe „asszony, nő…” én mindig, öntudatlanul is magát értettem alatta. (Katona József) A sebész, mikor jó étvággyal szeleteli a pecsenyét, nem veszi észre, hogy öntudatlanul figyeli a szövetek rétegeit. (Karinthy Frigyes)
II. határozószó (költői) Öntudat nélkül, nem tudatosan, anélkül, hogy az illető személy tudna róla. Ah sírni! sírni öntudatlan, Mig eljő majd az ősz dere. (Reviczky Gyula)
öntudatlanság.
