öntet [2]
öntet [2] [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (konyhaművészet) Tejből, tojásból, cukorból és ízesítő anyagból (fűszerből) készült folyékony készítmény bizonyos ételek, főleg tészták ízesítésére; sodó. Öntetet készít; öntettel ízesít vmit. Csokoládéból készített öntettel tálalta a tejberizst.
2. (régies) Vmely folyékony, megolvasztott anyagnak, főleg fémnek vmibe, rendsz. formába öntött, megszilárdult mennyisége, darabja. || a. (régies) jelzői használat(ban) Ennek vmely mennyisége, adagja. Egy öntet érc.
3. (átvitt értelemben, régies) Vminek alakja, formája, szerkezete. Ibrahim szózata … egész öntetében hasonlít … az ilynemű kiáltványokhoz. (Arany János)
öntetű.
