öntet [1]
öntet [1] [e] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë] ..essen [e-ë]
1. Megkér, utasít vkit, megparancsolja vkinek, hogy <folyadékot, folyékony v. apró szemcsés anyagot> öntsön (vhová, vmibe). Az asszonnyal vizet öntet a mosdótálba. Az ellenőr a romlott tejet a csatornába öntette. Öntesd a búzát egy másik zsákba.
2. <Olvasztott fémből v. üvegből vmely tárgyat, eszközt, géprészt> öntéssel készíttet. Fogaskerekeket, tengelyt öntet acélból; hamutartókat öntet alumíniumból, bronzból. A csillagvizsgáló az üveggyárban új, hatalmas lencsét öntetett.
