önöz
önöz tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön (ritka)
<Rendszeresen v. adott alkalommal> önnek szólít vkit. Jóbarátok nem önözik, hanem tegezik egymást. A mennykőbe is, ily jó barátok, és önözzük egymást! (Petőfi Sándor) Szokása volt egy embert egy lélekzet alatt tegezni és önözni. (Jókai Mór)
önözés; önöző.
