önmegtagadás
önmegtagadás [ömmëktagadás v. önmëktagadás] főnév -t, -a (csak egyes számban) (kissé választékos)
Saját hajlamaink, ösztöneink, vágyaink elnyomása, elfojtása bizonyos megfontolásból, vmely cél érdekében; önmegtartóztatás. Nagy önmegtagadás kell vmihez; nagy önmegtagadás(á)ba kerül vmi: a) erős vágyai ellenére mond le vmiről; b) nehezen, meggyőződése ellenére is megtesz vmit. Nagy önmegtagadásába került, hogy elvállalta a feladatot. Képzelem, milyen önmegtagadásába került puritán lelkének, míg lábát be merte tenni a bűnbarlangba. (Herczeg Ferenc) || a. A magunk kedvteléseiről, élvezeteiről, számunkra kellemes dolgokról való önkéntes lemondás. Az önmegtagadás erénye. Számtalan inség s önmegtagadás közt mindennapi kenyereért küzdött. (Eötvös József)
önmegtagadási.
