önkényúr
önkényúr [ny-ú] főnév
1. (történettudomány) Önkényes, zsarnoki (telj)hatalommal uralkodó, kormányzó, parancsoló személy; zsarnok, despota, oligarcha, tirannus. Az önkényurak kegyetlenségei. Harc az önkényurak ellen.
2. (átvitt értelemben) Környezetét zsarnoki módon megfélemlítő, hozzátartozóival, beosztottjaival önkényes módon bánó személy. Az apa valóságos önkényúr volt a családban. Hivatalában afféle önkényúrként parancsolgatott.
önkényuras; önkényúri.
