önkény
önkény főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. (választékos) A maga akaratának, felfogásának, céljainak erőszakos megvalósítása, hatásának érvényesítése a fennálló szokások, szabályok, törvények ellenére s mások jogainak, érdekeinek semmibevételével v. azok ellenére. Uralkodói, zsarnoki önkény; ki van szolgáltatva az önkénynek. || a. Ilyen magatartásból folyó kormányzás, uralkodás, zsarnokság, elnyomás. A perc … elkövetkezett, midőn választanunk kellett, ha beváltsuk-e a jogszerű visszatorlás változhatlannak nyilatkoztatott határozatát, vagy védtelenül fogadjuk a halálos csapást, mit az önkény hazánk nemzeti s állami életére mért. (Kossuth Lajos) Igaz-e királyom, Amit mondogatnak? | … Megtennél te mindent A magyar javára; Csakhogy titkos önkény Korlátokba zára. (Petőfi Sándor)
2. (elavult) Olyan magatartás, cselekvésmód, amelynek rugói csak saját vágyak, ösztönök, indulatok, amikor vki saját kénye-kedve szerint cselekszik. Sorba legény, sorba szép legénység … | Akit Isten ép kéz-lábbal áldott, | Védelmezni tartozol hazádat. | Nem lesz önkény és nem lesz kivétel. (Vörösmarty Mihály)
