önkéntes
önkéntes [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. Önként való, saját akaratából, szabad elhatározásából történő. Önkéntes adomány, fegyelem, jelentkezés, lemondás, munkafegyelem, munkafelajánlás; önkéntes számkivetés ←; önkéntes szövetkezés, tagság. || a. Olyan <személy>, aki vmire önként jelentkezett. Önkéntes brigádmunkás, katona; önkéntes tűzoltó ←. A „Bécs városához” címezett vendéglő tulajdonosa … meghatottsággal nézett az önkéntes idegenvezetőre. (Krúdy Gyula)
2. (katonaság) Önkéntesekből (II. 1, 2) álló. Önkéntes alakulat. || a. (1945 előtt) Vmely nem állami, nem közületi, adományokból fenntartott intézmény kötelékébe tartozó <személy>. Eszembe jut az önkéntes mentők maliciózus jeligéje: Mindnyájunkat érhet baleset. (Herczeg Ferenc)
3. (katonaság, 1945 előtt) Önkéntesi szolgálatát teljesítő <személy>. A kocsmárosné önkéntes fia … be-bekukkantott a konyhába. (Mikszáth Kálmán)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. (katonaság) Olyan személy, aki önként jelentkezett katonai szolgálatra. Kínai népi önkéntesek. Ti csak dühöngjetek, hóhér falatjai! | … hős önkénteseink elbánnak veletek. (Sárosy Gyula)
2. (katonaság, 1945 előtt) <Az első világháború előtt> középiskolai v. ennek megfelelő iskolai végzettséggel rendelkező személy, aki tényleges katonai szolgálatát egy év alatt, kivételezett helyzetben teljesítette, és megkülönböztetésül karpaszományt viselt, utána tiszti vizsgát tehetett. → Egyéves önkéntes. Az egyes honvéd gyalogezred önkéntesei. Az Üllői úti kaszárnyában napiparancsban olvasták fel az önkénteseknek, hogy a szakáll középütt kiborotváltassék. (Krúdy Gyula) Rangelsőként végezted hatvanöt | önkéntes közt a tiszti iskolát. (Szabó Lőrinc) || a. (1945 előtt, nem hivatalos) <A két világháború közötti:> karpaszományos.
Szóösszetétel(ek): önkéntesév; önkéntesosztag; önkéntesszakasz; önkéntesszolgálat.
önkénteskedik.
