önként
önként határozószó, (ritka, régies) önkényt
1. Saját akaratából, szabad elhatározásából, külső befolyástól mentesen; magától. Önként jelentkezik; követeléséről önként lemond; önként vállalkozik. Örvendj hazám! nézd: mennyi jeles sereg Kész érted önként ontani életét. (Berzsenyi Dániel) Birjad békességben birtokod, ha rád száll, Nem volt az, mióta megvan, jobb gazdánál … Ime bátyád önként neked adja részét. (Arany János) Önkényt nyújtotta a kezét, mintha vásárt akarna csapni az egyezségre. (Petelei István) [Mariett] önként mondott le Pálháziról, midőn észrevette, hogy az az úr Georginába szerelmes. (Krúdy Gyula) || a. (elavult) <Nem személyről szólva:> más, külső körülmények hozzájárulása nélkül; magamagától, önmagától. Itt az önként való gyepek, ott a gyümölcsfák nőnek … (Csokonai Vitéz Mihály) Önként is berekeszt sírom üdőnap előtt. (Vörösmarty Mihály)
2. Természetes gondolatmenet alapján, minden erőltetettség nélkül. Önként adódik a következtetés; önként kínálkozik a feltevés. Mivel a Hitel hatása bámulatos volt, önként következik, hogy nem beteg, … gyönge, lábadozó nemzetnek vagyunk tagjai. (Kossuth Lajos) Hogy ez az ember mégis … forradalmi hős …, ez önkényt következik. (Babits Mihály)
