önhiba
önhiba főnév (csak birtokos személyraggal) (választékos)
<Vkinek eljárásában, vkivel kapcsolatos eseményekben> olyan hiba, mulasztás, melyet az illető kétségen kívül saját maga követett el. Önhibájából; önhibáján kívül: nem az ő hibájából. Igyatok hát! és önhibátok Miatt is mást gyülöljetek. (Reviczky Gyula) Tán önhibám e félszeg élet … (Tóth Árpád)
