öncsonkítás
öncsonkítás főnév -t, -ok, -a
1. (hivatalos) Az a cselekvés, hogy vki önmagát megcsonkítja, vmely tagját levágja, lemetszi, megnyomorítja, egészségét szándékosan meg rongálja, kül. azért, hogy katonai szolgálatra v. munkára alkalmatlanná váljon. Az öncsonkítás katonai bűncselekmény. Öncsonkítást követett el. || a. (vallásügy) Vallásos öncsonkítás: a test szándékos megcsonkítása, kül. a herék kivétele aszkézis végett.
2. (állattan) Az a jelenség, hogy némely gerinces és gerinctelen állat vmely testrészét (pl. a gyík a farkát) szorongatott helyzetében veszni hagyja, hogy szabadságát visszaszerezze, a veszedelemből megmeneküljön. Az öncsonkítással elvesztett testrész később ismét ki szokott nőni.
3. (átvitt értelemben, választékos, irodalmi nyelvben) Vmely szellemi értékről való szándékos, önkéntes lemondás, amely által vmely személy v. közösség érezhetően megkárosítja magát. Szellemi, tudományos öncsonkítás.
öncsonkítási.
