öncél
öncél főnév (választékos)
1. (rendsz. tagadó állítmányként) Olyan vmi, aminek célja, értelme önmagában van, ami önmagáért van; aminek nincs magasabb, átfogóbb, előremutató, gyakorlati célja. A művészet nem öncél. A párt nem öncél, hanem fegyver a munkásosztály kezében.
2. (ritka) Vkinek önző, saját célja. A pénzeket öncéljaira fordítja talán? (Tolnai Lajos)
