önámítás
önámítás [n-á] főnév (kissé választékos)
Az a lelki folyamat, tény, hogy vki önmagát ámítja, hitegeti (vmivel); önáltatás. Önámítás nélkül elmondhatjuk. Egész föllengésében önámítás, csalfaság és színlelés volt. (Kemény Zsigmond) A parlamentben … bizonyos … nemzeti önámítás alapján mindenki följebb számít a valódiságánál. (Mikszáth Kálmán) || a. Ennek tartalma: az, amivel vki ámítja önmagát. Hiú, merő, puszta önámítás. Amit elképzeltél, az csak önámítás!
