önállótlanság
önállótlanság [n-á] főnév -ot, -a (csak egyes számban)
Az önállótlan melléknévvel kifejezett (jellembeli) tulajdonság. Nevetséges önállótlanság. Felnőtt emberben bosszantó az önállótlanság. || a. Vkinek, vminek önállótlan volta. A gyerek, a munkatárs önállótlansága; gondolkodásának önállótlansága. Erzsébet … leányai önállótlansága miatt két ország sorsát tartotta kezében. (Jókai Mór)
