öldököl
öldököl ige -t v. (régies) ..klött; -jön
1. tárgyas (választékos) <Embereket, ritk. állatokat> rendsz. kíméletlen vérengzéssel halomra öl, gyilkol. Az ostromlók embertelen kegyetlenséggel öldökölték az elfoglalt vár őrségét. || a. (tárgy nélkül) (választékos) Öldökölve vágott utat az ellenség soraiban. Győzedelmünk háborút terem, – Melyben … Hős karral öldökölni, gyilkolás. (Vörösmarty Mihály) Szólt megint a vezér: „Jól meggondold, földi | Nem mulatni megyünk, megyünk öldökölni.” (Petőfi Sándor)
2. tárgyas (ritka, irodalmi nyelvben) Lassan, sokáig gyötörve öl meg vkit. Át meg átnyilazták szívemet. Méregbe mártott tőrrel öldököltek. (Szigligeti Ede)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Öldököl vkit: lelki fájdalmat okoz vkinek, kínoz, gyötör vkit. Öldökölte az a gondolat, hogy valaha azért tanuljon össze annyi sok diák szót, hogy őt is így kacagják majd. (Jókai Mór)
Igekötős igék: leöldököl.
