öl [2]

Teljes szövegű keresés

öl [2] főnév -et, -e [e, e]
I. A comb, ill. a behajlított kar homorulata.
1. Az ülő ember combja, hasa, esetleg behajtott v. ölelő karja által alkotott öblös homorulat. Az ölébe fekszik, ül vkinek; (átvitt értelemben) (érett gyümölcsként) az ölébe hull: készen jut hozzá anélkül, hogy fáradnia kellett volna érte; (átvitt értelemben) ölbe tett kézzel: tétlenül; vkinek az ölében ül.  Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! (Petőfi Sándor) A fiatalember … ölébe tette könyvét. (Kosztolányi Dezső) A nagy erős férfi fogta a lányt s az ölébe ültette. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka) Kötény, szoknya által a has és a comb találkozásának magasságában alkotott zsákszerű öblösödés.  Az asszony kicsit vállat vont: valami tökmagot rágcsált, amit a feltűzött köténye öléből markolt ki. (Móricz Zsigmond) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) A természet öle: a szépnek látott, kellemes tartózkodási helynek érzett t.  Jó sorsom a természet Vidám ölébe tett. (Petőfi Sándor) Jer! az áldott szép természet Enyhe öle hívogat. (Arany János) || c. (átvitt értelemben) Vminek belseje, mélye.  Semmi sem kísér szomorú koporsónk Néma ölébe… (Berzsenyi Dániel) S mélyen, mélyen a föld ölében: Ül a szellem zordon, sötéten. (Tompa Mihály) Hallgat a völgy ölén a vasfényű ugar. (Tóth Árpád)
2. A vkit v. vmit átölelő egy v. két kar és a mell által határolt öblös rész. Ölbe való gyermek: karon ülő gy. ében vitte a csecsemőt a kórházba. Szóláshasonlat(ok): olyan hideg v. olyan sár van, hogy ölben viszik ki ugatni a kutyákat: nagyon hideg, ill. nagyon nagy sár van.  Elrántotta a gyermeket, és bevitte az ölében a palotába. (Gárdonyi Géza) [Mama.] Nyikorgó kosárral ölében, | ment a padlásra, ment serényen. (József Attila)
3. (régies) A derék, a csípő tája.  Ölön kaplak kardratermett markommal. (Csokonai Vitéz Mihály) Hévvel ragadja meg, ölön Mosolyra gyúlt menyasszonyát. (Arany János)
4. (költői) <Nőknél> az ágyék tája, a nemi szerv, az anyaméh.  Tiszta szemérmében gyarapítsd a gyönge leányzót, Hogy pártája alatt szűz legyen édes öle. (Vörösmarty Mihály) [Elhagyott asszonyod] dobja magát dögleletes kéjbe, Nevedet hurcolja bordélyok ölébe: Ölével a híred öli minden éjen. (Arany János) Amíg hevülsz, | az asszonyhoz úgy menekülsz, | hogy óvjon karja, öle, térde. | Nemcsak a lágy, | meleg öl csal, nemcsak a vágy, | de odataszít a muszáj is. (József Attila)
5. (ritka, költői) Ölelés.  Elfeledél-e, hogy így irtózol Hajna ölemtől? (Vörösmarty Mihály)
6. (népies) Ölre megy (vkivel): birokra kel (vele).  Pál nem hagyja: őtet uccse! | Péter ordit: ő meg úgy se! … | Ölre mennek, hajba kapnak. (Arany János) Te az első napon ölre mennél vele … (Tolnai Lajos)
II. Mértékegység.
1. Hat lábnak megfelelő hosszmérték (kb. 1,9 m). Öllel mérve.  A töréseknél körülbelül egy ölet emelkedett a törökök töltése. (Gárdonyi Géza)
2. jelzői használat(ban) Ekkora hosszúságú, távolságú. Két öl magas fal; öt öl hosszú kerítés.  Nagyon kövér parasztember jött nagy szegedi kalapban, ami fél öl széles karimájú. (Mikszáth Kálmán)
3. <Tüzelőnek való fából, főleg hasábfából> négy köbméter.  Erdő mellett nem jó lakni, Mert sok fát kell hasogatni. Tizenhárom ölet, meg egy felet. (népköltés) || a. jelzői használat(ban) Ekkora mennyiségű, ennyi <fa>.  Szegény ember még hajnalban elment … baltát köszörülni. Azóta akár fel is vágott egy fél öl fát. (Móricz Zsigmond)
4. <Területmértékként:> olyan négyzet, amelynek oldala egy öl; négyszögöl. Van egy kis telkem, háromszáz öl. || a. (ritka) Ekkora terület vmiből. A telek vételára ölenként ötven forint. || b. számnévvel együtt jelzői használat(ban) (ritka) Ekkora területű. Ötszáz öl telke van.
Szóösszetétel(ek): 1. ölmérték; ölmérő; 2. anyaöl; négyszögöl.
ölnyi; ölű.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT