óvatlan
óvatlan melléknév és határozószó, (elavult, költői) ótlan
I. melléknév -ul, (-abb)
1. (ritka) Olyan, akit, amit nem óvnak; védelem nélküli.
2. <Főleg csak ebben az állandósult szókapcsolatban:> Egy óvatlan pillanatban v. (ritka) percben: abban a pillanatban v. percben, amikor senki sem figyelt oda. Egy óvatlan pillanatban sikerült megszöknie. A gyermek egy óvatlan pillanatban kiesett az ablakon. A nyomorult ember … egy óvatlan bús percben … elárulja valódi helyzetét. (Tolnai Lajos)
II. határozószó (ritka) Oltalom, védelem nélkül. Ekkép maradtam én is elhagyottan, Mint puszta tájon a szél-hányta fa, Mely a veszély közt ótlan ingadoz. (Vörösmarty Mihály)
