óvadék
óvadék főnév -ot, -a (jogtudomány)
Általában biztosítékul (2) letétbe helyezett pénz(összeg) v. értékpapír; kaució. || a. (1945 előtt) Pénzkezelést végző alkalmazott, pénztáros, főpincér stb. által munkakörének átvételekor letétként átadandó, ill. átadott pénzösszeg v. érték(papír). Az óvadék összege; óvadékot kér vkitől; óvadékot ad; leteszi az óvadékot; lefoglalja, visszaadja az óvadékot. || b. (1945 előtt) Az az összeg, amelyet lapkiadóknak, színházigazgatóknak kellett a hatóságnál letétbe helyezniük. || c. (1945 előtt) <(Vizsgálati) fogságból ideiglenesen v. föltételesen szabadlábra bocsátott személy által v. nevében, helyette> biztosítékul hatósági letétbe helyezett összeg. Óvadék ellenében szabadlábra helyezték. A vizsgálati fogságot … elrendelték ellene, semmi óvadék ellenében nem helyezték szabadlábra. (Kosztolányi Dezső) || d. (1945 előtt) <Katonatiszt házasságkötésekor> hatósági letétbe helyezett meghatározott nagyobb összeg, amelynek kamatai a tiszti családnak a férj társadalmi helyzetéhez illőnek tartott, előkelősködő életmódot biztosították; kaució. || e. (1945 előtt) <Képviselőjelölt által a hatóságnál> letétbe elhelyezendő, ill. elhelyezett összeg, amelyet azért kívántak meg, hogy csak megfelelő anyagi alap birtokában léphessen föl vki jelöltként a választáson. || f. <Bankkal szemben fennálló anyagi kötelezettség teljesítésének biztosítékaként> vmely pénzintézetben letétbe helyezett értékpapír. A kölcsön óvadékául államkölcsönkötvényeket helyezett el az Országos Takarékpénztárban.
Szóösszetétel(ek): óvadékcsalás; óvadékképes; óvadékletét; óvadékletétel; óvadékösszeg; óvadékpénz; óvadéksikkasztás; óvadéksikkasztó.
óvadéki; óvadékos.
