ottlét
ottlét főnév (rendsz. személyragos alakban)
Az a tény, hogy vki ott, azon a távoli, ill. a szóban forgó helyen, házban, községben, vidéken van, ahol a beszélő nincs jelen; vkinek a meghatározott helyen való tartózkodása, léte. Már maga az ottlét boldoggá tenne! Egy hétig a Mátrában volt, de én nem tudtam ottlétéről. Ottléte fel sem tűnt. Ott kell időzniök a vízmederben; ha egy hang elárulja ottlétöket, végök van. (Jókai Mór) || a. Ennek tartama. Beutalták a parádi szanatóriumba; ottléte alatt öt kilót hízott.
