otthagy
otthagy tárgyas ige, (jelentő mód egyes 3. sz. ritka) otthágy
1. <Helyet, épületet> sietve v. hirtelen elhagy, máshova igyekezve, esetleg menekülve eltávozik v. elköltözik. Hamar otthagyta azt a barátságtalan helyet. Otthagyta a színházat, és sietett haza. A szatirok … és najádok – Minden bokorban istenség lakott – Otthagytak fát, füvet, forrást, virágot. (Reviczky Gyula) Leköszönt állásáról, otthagyta lakását, … a külvárosba költözött. (Kosztolányi Dezső) || a. <Tárgyat> ily módon hirtelen távozva, gyak. megfeledkezve róla, nem visz magával, elhagy. Vö: hagy (2). Otthagyta a batyut, és elkezdett futni. Nézd csak, elment és otthagyta a táskáját! Amit szeme → lát, keze ott nem hagyja. Szóláshasonlat(ok): Otthagyja, mint → eb a szarát v. a Szaharát. A cigány nagyokat rikkantott … Ami rozsdás rossz fegyvert otthagytak a katonák, kapdosta magára. (Gárdonyi Géza) Szökve és mindent otthagyva, poggyász nélkül surrant ki az ajtón. (Babits Mihály) || b. <Személyt> magára hagy, elhagy, hirtelen elválik tőle. Vö: hagy (3). Amint meglátta anyját, rögtön otthagyott bennünket. Szóláshasonlat(ok): Otthagyta, mint szent Pál az → oláhokat. Sarkantyúba kapta lovát, otthagyván Lacit az út közepén. (Mikszáth Kálmán) || c. (átvitt értelemben, ritka, választékos) Otthagy vkit, vmit: meghal, s így kénytelen megválni vkitől, vmitől. Apjuk a háború kellős közepén hagyta ott őket, a családot.
2. <Ember ételt, ennivalót, italt> nem eszik, nem iszik meg; tányérján v. a pohárban hagyja; <állat> a jászolban, a vályúban stb. hagyja. Ha már kiszedted, ne hagyd ott, hanem edd meg! Nincs étvágya, még a teát is otthagyta. A ló otthagyta a zab felét. [A tésztát] megenni nem tudta, otthagyni pedig szégyenlelte. (Szigligeti Ede)
3. (átvitt értelemben) Otthagy vkit: megszakítja vkivel a szerelmi viszonyt; elhagyja szerelmesét; máshoz pártol. Otthagyta a vőlegénye v. a menyasszonya. Azt mondják, otthagyott, azért nem mutatod magad … (Justh Zsigmond) Otthagyna ez a lány, megharagudna, elfutna előlem, ha megmondanám, hogy nem vagyok az ő osztályából való. (Hunyady Sándor) || a. <Házastársat> elhagy úgy, hogy megszakítja az együttélést, s elköltözik. Megtudtam, hogy … Hanna otthagyja férjét, mindent. (Karinthy Frigyes) Janka otthagyott; igen, elvált. Otthagyott és elment a nagyanyjához, hogy soha többet nem jön vissza. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) Otthagy vkit, vmit: vmely társadalmi, politikai, művészeti csoporttól, egyesülettől, mozgalomtól, vmely (sport)szervezettől v. annak tagjaitól, képviselőitől elpártol, annak érdekeivel ellentétes célok szolgálatába áll. Vö: hagy (3). Otthagyta a nyugatosokat. Otthagyta az impresszionista irányzatot. Két legjobb játékosa otthagyta a csapatot.
Szólás(ok): ld. csap, fakép, fog [3].
otthagyás; otthagyható; otthagyogat; otthagyó; otthagyott.
