óta
óta névutó, (régies) olta, ólta (ragtalan v. személyragos, ill. (népies, régies) ótatól, ótatől ragos szó után, azzal együtt értve)
1. A névszóval jelölt időponttól, időszakasztól v. az abban lefolyt eseménytől kezdve az elbeszélés időpontjáig (folyton). Dél óta itt vagyok. Tegnap óta beteg. Betegsége óta nincs étvágya. Szemérmemet meggyőzve, mindenütt | nyomába voltam estve ólta. (Katona József) Rabságom olta mindig így vagyok. (Vörösmarty Mihály) Tegnaptól óta jöttél Magyarországba? (Eötvös József) Most ihon [= ihol] elnézem már víradat olta. (Arany János) Ámbár nem ittuk még meg a brúdert [= pertut], de mindegy. Előlegezem neked … Ezt így csinálják, barátocskám, egész Európában, a világ eleje óta. (Mikszáth Kálmán) || a. A névvel megnevezett személy működésétől, halálától kezdődő időben (egészen napjainkig). Kisfaludy Károly óta Pestet irodalmi központnak tekinthetjük. Petőfi óta divatos az anyát érzelmes …, az apát humoros rajzban vezetni az olvasó elé. (Arany János) || b. Vmi óta először (most, ma): a megnevezett időpont, időszakasz v. az ebben lefolyt eseményt követő időben egészen mostanáig nem (most igen). Betegsége óta ma ment először színházba. Apja halála óta most nevet először.
2. Rendsz. a számjelzős v. többes számú névszóval jelölt időtartamon át, annak egész folyamán, a jelent is beleértve. → Emberemlékezet óta. Tíz év óta beteg. Hetek óta nem tud aludni. Órák óta vár. Sokféle szenvedély üld [= üldöz] egy kor óta. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Langer Antal már vagy tizenöt év óta ontotta a betűt. (Ambrus Zoltán) Gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. (Ady Endre) || a. <Az elbeszélésben szereplő időhöz viszonyítva:> a névszóval jelölt időtartamon át, a kapcsolatos mondatbeli cselekvés, esemény idejét is beleértve. Amikor kerestem, már hetek óta nem lakott ott.
3. A legrégibb idő(k) v. az ősidők óta: a legrégibb időben v. ősidőkben és azóta (mindmáig).
Szóösszetétel(ek): azóta; ezóta; mióta; régóta.
