osztozik
osztozik tárgyatlan ige -tam, -ott, -zék (-zon)
1. Vkivel osztozik vmin: vmely értéket, anyagot másod- v. többedmagával együtt megfelelő számú részre oszt (és az önmagának járó részt elveszi). Testvéreivel osztozott az örökségen. Fényes győzödelem, zsákmány sok és gazdag: A magyar vitézek ezeken osztoztak. (Arany János) Mint a kínaiak, úgy osztozott a falu népe a csekély kis határon s túrta s kitermelte belőle, amit csak lehetett. (Móricz Zsigmond) || a. Vkivel osztozik vmin: vmit megoszt vkivel. Máskülönben ment a dolga A kedves cicának: A reggelin gazdájával Ketten osztozának. (Arany János) Március 14-én este adtunk egymásnak találkozást az én szállásomon, melynek lakosztályán Petőfiékkel osztoztunk. (Jókai Mór)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Osztozik vkivel vmiben: vkivel együtt részt vesz vmiben. Ki gyermeki játékainkban is nem osztozott volt, | bennünket az vajjon szerethet-e? (Katona József) Miért nem vesztem hát el a magasban … Inkább, mint így hallgatni önmagam Siríratát, mit egy szellem rideg Közönye tart, ki harcaimban és Halálomban nem osztozik velem. (Madách Imre) || a. (választékos) Osztozik vmiben: érzelmileg részt vesz vmiben. Fájdalmában, örömében osztozik; osztozik vkinek a → sorsában. Ha a sors ezen csapása valóban érne …, senki nem osztozna inkább bánatodban. (Eötvös József) Óhajtottam, hogy – mint legjobb barátom – te is jelen légy s osztozzál boldogságomban. (Csiky Gergely) || b. (választékos) Vkivel osztozik vmiben: egyetért vkivel vmely dologban. Osztozik vkinek az aggályában, a felfogásában, a véleményében.
3. (népies) Veszekszik, vitatkozik vkivel. Nem árt neked az én vénségem … Mit osztozol velem? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Igekötős igék: elosztozik; megosztozik; szétosztozik.
osztozó.
