osztályrész
osztályrész főnév
1. (irodalmi nyelvben) Általában vmiből vkinek járó rész. Nem úgy, ily könnyen nem löksz el magadtól … Együtt teremténk: osztályrészemet Követelem. (Madách Imre) || a. (régies) Az a rész, amely egyegy örökösnek a hagyatékból jut. Testvérid … Irigylik tőled osztály-részedet. (Arany János) Azon esetre, ha véletlenül meg találna halni, engemet tesz osztályrésze örökösévé. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben, választékos) Jó v. rossz sors, amelyben vkinek az életben része van. Osztályrészéül → jut vmi. Boldog élet jutott neki osztályrészül. Ő már kivette osztályrészét minden bajból. Nekem hontalan bujdosás jutott osztályrészemül. (Kossuth Lajos)
osztályrészes.
