oszlás
oszlás főnév -t, -a (csak egyes számban)
Az oszlik (1–3, 5–6) igével kifejezett folyamat; az a tény, hogy vmi (szét- v. fel-) oszlik; szétszéledés. Apostolok oszlása: a) (vallásügy) katolikus ünnep július 15-én; b) (film, színház, régies) a színtársulatnak rendsz. virágvasárnap történő feloszlása; c) (tréfás) vmely társaságnak, közösségnek, együttesnek a felbomlása, szétszéledése; a felhők oszlása; a tömeg oszlása. Amint az udvar elhagyta a báltermet … az egész társaság oszlásnak indult. (Jókai Mór) || a. Az a folyamat, hogy vmely szerves anyag, vmely élettelen állatnak, embernek a teste felbomlik, (fel)oszlik. Már oszlásnak indult a holttest. Te sem haltál meg, népem nagy halottja! | Nem mindenestűl rejt a cenki sír; Oszlásodat még a család siratja – Oh, mert ily sebre hol van balzsamír? (Arany János)
oszlási.
