ostrom
ostrom főnév -ot, -a
1. Zárt v. megerősített helynek, erődnek, várnak, városnak az elfoglalására irányuló, rendsz. huzamosabb ideig tartó harci tevékenység. Hosszú, kemény, nehéz, véres a budapesti ostrom; Eger ostroma; kiállja, visszaveri az ostromot; ostrommal bevesz, elfoglal vmit. A körülzárás után megindult az ostrom. Felmenti a várat az ostrom alól. Könnyebb a várat hirtelen rohammal bevenni, mint hosszú ostrommal. (Csiky Gergely) Budán, a Pasaréten … | a nagy ostrom után is ostromol | még néha a vész! (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) Ellentétes érzelmek küzdelme, viaskodása az emberben. Megbirá nagy lelke a kemény ostromot, Megrendűlt alatta, de le mégsem rogyott. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Erőszakos tolakodás, tülekedés, tolongás, hogy vki vhová bejusson v. hozzájusson vmihez. Egy színházjegyért ilyen ostromot!
3. (átvitt értelemben, bizalmas) Ismételt makacs kérés, zaklatás vminek az elérése, megszerzése, kicsikarása végett. A gyerekek ostrom alá fogták tanárukat, vigye el őket kirándulni. A kérvényezők ostrom alá fogták. Ostrom alatt tartották a hivatalt. || a. (átvitt értelemben) Nő meghódítására irányuló ismételt, heves udvarlás. Az ostrom nem tartott sokáig, a lány hamarosan igent mondott.
Szóösszetétel(ek): 1. ostromágyú; ostromcsapat; ostromdandár; ostromgát; ostromhad; ostromhágcsó; ostromidő; ostromkészület; ostromlábtó; ostromlöveg; ostrommozsár; ostrommunkálat; ostromművek; ostrompénz; ostromterv; ostromtető; ostromtorony; ostromtűz; ostromüteg; ostromzaj; 2. várostrom.
